neverending(?)

I.

Csütörtök, 21 óra

Az eső vadul kopogott a sötét szoba ablakán, s a szoba egyetlen élőlénye, Bandita, a jól megtermett kandúr jóllakottan figyelte vacsorás táljának immár csillogó alján méretes bajuszát. Igen, ő éppen egy szobában van, míg gazdája Chris valahol a város hatalmas belsejében. Bandita nézte egy arabig az esőt, majd lusta cammogással elsétált az ablakig, ahol egy kecses ugrással a párkányra vetette magát. Szeretett itt lenni, látta innen az utcát. Azt az utcát, ahol máskor egymást érik az emberek, és állatok. Sok macskát látott már odakint, egyesek igen szimpatikusnak tűntek neki, bár lehetett akármilyen nőstény, vágyat nem érzett egy iránt sem, hála a gazdi gondoskodásának fiatalkorában, na meg egy állatorvos bonyolult szavajárásának, amivel Christ rávette erre a műtétre. Minden esetre Bandita nem tudta, mit kellene éreznie, ezért hát nem is érzett semmit.
A gazdi még nem fog haza jönni egy ideig. Chris ugyan is este fél tízig szokott dolgozni. lefeküdt hát a párkányra, és nézte miként folynak le a cseppek az ablaküvegen, és elgondolta, milyen jó is az, hogy van üveg az ablakon, másképp ő itt most csurom vízes lenne.
- Emberek - gondolta, majd belegondolt, hány embert is ismer a gazdáján kívül. Nem sokat, vallotta be magának, és ha arra gondolt, hogy naponta hány ember megy el az ablakuk alatt, és még hány ember lakhat, ameddig a szem ellát, talán jobb is, hogy ő tényleg egy szobamacska. Ennyi ember között biztosan elveszne, nem beszélve a járművekről, melyek hangosan száguldozva öntik ki magukból a sok füstöt, és ütik el az embereket, nemhogy még a macskákat.
Egyszer megpróbált kiszökni a lépcsőházba, de nem jutott messzire, éppen odáig, hogy a földszintre lesétálva a házmesternénivel találta szemben magát, aki vitte kedvenc kis bulldogját sétálni. A bulldog persze észrevette őt, és akkora rántással ugrott Bandita felé, hogy a házmesternét is elhúzva egyenesen rádöntötte azt a lépcsőre. Nem volt szándékos, vallotta be magának Bandita, de azért bántotta a dolog, hogy miatta bordatöréssel kellett ápolni szegény idős nénit. Chris ezután leszidta, de nem tudott rá igazából haragudni.
A utóbbi időben a gazdija gyakran később jött haza a munkából, de az is megesett, hogy nem egyedül jött haza, hanem egy nő társaságában. Ilyenkor nem kapott sok törődést, inkább azzal a másikkal van elfoglalva. Bandita nem vette ezt a szívére, belátta, hogy emberének kell valaki, akihez közel állhat. Bár Chris ugyan nem értette miket akar néha Bandita mondani neki, de sokszor megtörtént már, hogy a macska a hangos nyávogásával jelezte Chrisnek, hogy péntek este 11 óra van. Gazdija megelepetten látta, hogy Bandita a fotelben van a tévé előtt, és a komódon lévő rádiós óra 23:00-át mutat. Ekkor kezdődik ugyanis a férfi egyik kedvenc sorozata, amit múlthéten kihagyott. A kandúr belenyugvással tudomásul vette, hogy a gazdija valaki mással tölti az idejét.

Kicsivel később elaludt. Az állandó kopogás, amit folyamatosan hallott, álomba ringatta. Álmában nem macska volt, hanem ő volt Chris, és az a Chris, aki álmában volt, szerelmes volt. Érzelmei voltak, melyeket nem tudott, és nem is akart magában tartani. Szeretni akart, de nem tehette meg igazából.

Ajtónyitásra ébredt. Ahogy ránézett az órára, látta, hogy éjfél már rég elmúlt, gazdája sosem jött haza még ilyen későn. Nem aggódott ugyan érte, de most szembenézett a ténnyel, hogy hiányzott neki a gazdája. Chris csuromvizes volt, haja a szemébe lógott, szemüvege párásan derengett a félhomályban. Lerúgta magáról sáros cipőit, majd Banditára figyelmet sem vetve elment zuhanyozni. Bandita ezt is megértette. Valami történt. Valami, ami zavarja őt. Valami, ami ezentúl lehet, megváltoztatja az életüket. Macska létére rájött, hogy gazdája olyan akadály elé került, amelyet egyedül nemtud megoldani. Jobbnak látta, ha ma este csöndben marad, és hagyja Christ pihenni.